Strand

(Író:Gaby...köszönet!)

- De meleg van! - kiáltott föl Armand, mikor felkelt az ágyról. Daniel az ágy szélén ülve törölgette magáról az izzadságot.
- Érdekes. Hiába vagyunk a pincében, a hõség mégis lejut ide is. - jött közelebb Marius.
- És ha itt lenn ilyen meleg van, inkább meg se akarom tudni, fent mi lehet. - szólt Lestat, és az ágynemûbe törölgette izzadt, meztelen testét, Louis nemtetszést kifejezõ pillantásaival mit sem törõdve.
- Ne nézz így, úgyse te mosod ki! - mondta végül Louisnak, aki nagyot sóhajtott, és egy véres cseppet törölt le a homlokáról.
- Nem lesz ez így jó. Olyan meleg van, hogy a végén saját vérében pácolt vámpír leszek. - nyögte Daniel, és Lestat példáját követve õ is az ágynemût kezdte használni törölközõ helyett, majd érdeklõdve vizsgálta arca lenyomatát az anyagon.
- Ez nem mehet így tovább! - fakadt ki Armand. - Megvan még az a mikrobusz, amit Santino szerzett?
- Igen, csak Daniel és David átpofozták kicsit. - válaszolta Marius.
- Mennyire?
- Nos, úgy néz ki, mint egy hatvanas évek beli hippi busz.
- Uh. - nyögte Daniel megadóan. - Éppen olyan kedvem volt.
- Minedegy. Pakoljatok össze, megyünk strandolni.

- Még mindig nem értem, miért kell nekünk több órán át utazni egy strandra, mikor Éjszigeten van egy hatalmas, privát partszakaszunk? - értetlenkedett Pandora.
- Mert megadjuk a módját a dolognak. - nevetett Daniel.
- Is. Meg mert fõ a változatosság. - toldotta meg Armand.
Újfent vita kerekedett abból, hogy ki vezessen. Végül a többfordulós kõ-papír-olló csata után David ülhetett boldogan a volán mögé, pár szitok, és az ellenfelek részérõl a gyilkos pillantások kiséretében. Miután ezzel is megvoltak, és bepakoltak, jött az ülõhely verseny. Mivel David vezetett, Lestat meg kötötte a karót az ebhez, hogy neki márpedig látnia kell, mit csinál a gyermeke, melléült, és így Louis is. Armand pedig mindenképp ragaszkodott Marius és Daniel közti helyéhez, hogy kétfelõl kapjon áldást, ám Pandora ez alkalommal megmakacsolta magát. Így Armand-nak végül be kellett érnie Khayman társaságával, de még mindig jobban járt, mert Marius és Pandora a leghátsó sorban ülve társul kapták a morcos kedvû Gabrielle-t.
- Egyébként õ miért jött velünk? - kérdezte Louis suttogva Lestat-t.
- Csak nem hagyhatjuk otthon.
- Miért ne? Általában elvan magában.
- Na de...
- Ha mindenképp tudni akarod, kifogyott az összes könyv, mindet elolvasta, még a kínai-portugál szótárat is, és nem tudott mit csinálni, úgyhogy velünk jön. - súgta Lestat vezetés közben, mire Louis nagy szemekkel nézett rá, majd hátra, Gabrielle felé. Õ bezzeg sose olvasott ki egy szótárt se. Annyira még nem unatkozott. Mibe lefogadta, hogy Gabrielle egy kukkot se értett belõle.

Út közben nem történt semmi különösebb dolog. Láttak egy õzet, illetve kettõt, illetve azt a két részt, ami maradt belõle, miután David elütötte.
- Ez már a harmadik! - mondta felháborodva Louis.
- Nyugi, van belõlük még épp elég. - rúgta arréb az útból az állatot Lestat, majd visszaszálltak a kocsiba.
- Azért David, igazán odafigyelhetnél.
- De ha egyszer elém ugrottak. - mentegetõzött David.
- Biztos Lestat hívta õket. - szúrta közbe Armand.
- Ja, persze, önként meg akartak halni. - mondta Lestat.
- Tényleg? - kérdezte felderülve Louis.
- Nem.
- Oh... pedig... - komorodott el újra. - Pedig nem tudhatjuk, de lehet, hogy most sok kicsi árva gidácska maradt utánuk. Szegények.
- Louis... - sóhajtott Lestat fáradtan. - Sírt nem akarsz nekik ásni? Vagy egy emlékmûvet?
- Tényleg, most hogy mondod... - szállt volna ki Louis, de Lestat visszahúzta.
- Csak vicceltem. Nem kell mindent készpénznek venned.
- Oh... hát jó... - ült vissza Louis búsan. Armand és Daniel alig bírta megállni röhögés nélkül.

David-nek egy idõ után az agyára mentek Lestat idegesítõ megjegyzései, mely szerint hol túl lassan, hol túl gyorsan vezet, túl sokat pislog, és nem látja rendesen az utat, hol elkalandozik a tekintete, mondjuk más egyedekre... és így tovább. Ezenfelül hangosan bemondta minden egyes kilométer tábla után a hátralévõ útszakaszt.
- Nyolcvanhatos tábla. A hátralévõ úthossz: huszonhat kilométer, melyet a jelenlegi sebességünkkel 10,34 óra alatt fogunk elérni, hála David nagyszerû képességeinek... Bezzeg ha én vezethetnék...
- Akkor már rég sültvámpírok lennénk egy szakadék szélén. - szólt közbe Daniel.
- Ha-ha, riporterfiú, nagyon vicces. Hopp! Nyolcvanhetes tábla, a hátralévõ...
- Percek az életedbõl egyre fogynak, ha így folytatod tovább. - kiáltott elõre Marius, mire Lestat elcsendesedett.

Végre valahára odaértek az elõre kiszemelt strandhoz. Sorban kiszálltak, és nyújtózva nagyot szippantottak a friss levegõbõl. Aztán Khayman prüszkölni kezdett, mert a nagy levegõvétel közben az orrába ment egy bogár. Kétségbeesve próbálta kifújni, és végül sikerült is... egyenesen Gabrielle arcára. A nõ lassú mozdulatokkal elõhúzta a zsebkendõkét, és letörölte az arcát, míg végig szúrós szemekkel meredt az elvörösödõ Khayman-re.
- Na jó, pakoljunk ki. - javasolta Marius, Khayman gyorsan sietett segíteni neki, el Gabrielle szemének kereszttüze elõl.
- Még szerencse, hogy napernyõt meg hûtõtáskát nem kell hoznunk! - dünnyögte Daniel, míg a homokos parton bandukolt lefelé, hóna alá csapva egy összecsukható asztallal. Mikor megtalálta a megfelelõ helyet, szétnyitotta és lerakta, majd cipõjét levéve belegázolt a vízbe. A telihold fényében fürdõ tenger enyhén hullámzott.
Daniel lélegzett egy mélyet, lépett egyet, majd hirtelen nyikkanva seggre esett a vízben. Aztán, mint aki tûpárnába ült, villámgyorsan felpattant, és rohant a kocsihoz.
- Armaaaaaaaaand! - kiáltotta.
- Mi történt? - kérdezte Pandora, kezében két székkel.
- Valamin elcsúsztam, és utána valami megcsípte a... - mutatott a hátsófelére. - És fáj. Nagyon. - nyöszörögte végül. Pandora a mutatott helyre nézett, majd kitört belõle a nevetés. A hangra Marius és Armand is odajöttek, és õk is csatlakoztak Pandorához. Daniel értetlenül nézte õket.
Ugyanis Daniel pont egy rákra ült, ami belekapaszkodott az ollójával a nadrágjába, és vidáman lengedezett, ha Daniel akár egy kis mozdulatot is tett. El se akarta engedni õt, míg Khayman le nem rángatta Danielrõl. Ekkor még nagyobb hahotázásba kezdtek, mert Daniel nadrágján most egy szép kis lyuk tátongott, hála a ráknak.
- Menj a rákba! Szemét dög. - kiáltotta Daniel, és jó magasra emelte a lábát, hogy eltapossa, de félútón úgy maradt, levegõbe emelt lábbal, mert Louis közbeszólt:
- Ne! Ne öld meg. Nem ártott senkinek.
- Nem a fenét! - válaszolta Daniel, és folytatva az elkezdett mozdulatot, jót taposott a rákon. Louis bánatosan kullogott vissza a csomagjához.
- Mi van? - kérdezte Lestat, aki épp egy táskában kutatott nagy üggyel-bajjal.
- Daniel... megölt egy rákot.
- Aha. Nem láttad a fürdõnadrágom? - Lestat oda sem figyelve Louis-ra tovább keresgélt.
- Miért, van neked olyan? - kérdezte Armand Lestat mellé állva.
- Jó, hogy van! - csattant fel Lestat, és hogy bebizonyítsa, elõhúzott egy sötétkék mintás fürdõgatyát. Aztán nem zavartatva magát, át is öltözött, mindenki szeme láttára.
Mire végzett, a többiek is visszajöttek, akik a vetkõzõshowt nem kívánták szemrevételezni, és inkább elvonultak õk is átöltözni, természetesen Louis kivételével.

Mindenki legnagyobb meglepetésére Gabrielle-n is fürdõruha volt, olyan igazi, testhez simuló.
- Fú! - ennyit bírtak kinyögni. Na, azért nem bikini volt, mint a Pandoráé, de mégis volt valami. Igaz, khaki színû és terepmintás volt, Gabrielle egyik kedvenc színe. A többiek inkább nem tettek rá megjegyzést, nehogy megint felhúzza magát, így is kicsit idegesnek tûnt.
Mariusnak természetesen borvörös színû volt az alsója, míg Khayman-é és a Davidé simán és egyszerûen fekete. Pandora hajához nagyon jól állt a sötétzöld bikini, míg Daniel szivárványszín csíkos nacija köztetszés tárgyává vált. Louis fekete nadrágján pici sárga tengeri csillagocskák virítottak. De a divatbemutató pálmáját mégis Armand vitte el. Neki ugyanis fekete alapon kicsi piros eprecskék sorakoztak a nadrágján.
- És masni? - kérdezte Lestat kíváncsian mosolyogva. - Nincs rajta?
- Már leszedtem. - vallotta be Armand, mire Lestat nagy szemekkel nézett rá.
- Kezdek komolyan aggódni miattad! - jegyezte meg Daniel.
- Nagyon... szexi. - mondta Lestat nevetve.
- Azt akarod, hogy levegyem? - kérdezte dühösen Armand.
- Igen!... De nem most. - válaszolta Lestat gunyorosan.

- Menjünk a vízbe. - javasolta Pandora. A többiek bólintottak és elindultak a víz felé. Gabrielle végül megállt az egyik széknél, elõkapott három könyvet, amiket sebtiben vásárolt a benzinkútnál, az asztalra csapta õket, és kényelmesen elfoglalta az egyik ülõalkalmatosságot, majd nyugodtan olvasni kezdett.
- Te nem fogsz úszni? - kérdezte tõle David.
- Majd késõbb. Ha elolvastam ezeket. - mutatott Gabrielle a könyvkupacra és újra olvasni kezdett.
- Ne aggódj, nagyon gyorsan olvas, van már tapasztalata benne. - mondta Armand Davidnek. Daniel a Béjvacs-t (Baywatch) utánozva befutott a vízbe, majd és szép hasast ugorva elmerült a hûs habokban.
- Hat pont! - kiáltott neki Armand nevetve.
- De mínuszban. - toldotta meg Lestat, és térdig begyalogolt õ is, majd Louis-t hívta, de annak nem akaródzott nagyon bemenni.
- Mi bajod van már megint? - kérdezte Lestat türelmetlenül.
- Nem tudok úszni.
- Ne aggódj, én se. - szólt mellette Armand.
- És én se. - mondta Khayman, mire mindenki nagy szemekkel nézett rá.
- Pedig neked volt elég idõd megtanulni. - kiáltotta ki Daniel a vízbõl.
- A hajót bezzeg nyugodt szívvel elviszed, de úszni nem tudsz? Hát ez jó! - mondta neki Armand.
- Végülis nem fullad meg. - érvelt Pandora.
- Még nem. - szólt David.
- Te meg azt javasoltad, hogy ide jöjjünk, és mégse tudsz úszni te se. - válaszolta Khayman.
- Nehogy már ezen összevesszetek. - Egyébként erre is gondoltam, úgyhogy semmi gond. - szakította félbe a kialakuló vitát Marius, majd egy táskából pár felfújható cuccot húzott elõ, és szétosztotta közöttük. - Így ni, most fújjátok fel, és mehettek.

Mint kiderült, Armand két karúszó boldog tulajdonosa lett. Elég nevetségesen nézett ki a delfinmintákkal a karján. Louis-nak egy szép rózsaszín úszógumit sikerült kisebb-nagyobb bajjal felfújnia, amit a derekára húzott, és boldogan ment a vízbe Lestat mellé. Khayman-nek volt a legjobb dolga, de neki is kellett a legtöbbet fújni, õ ugyanis egy szép nagy matracot kapott, rikító sárga színben. Így már minden rendben volt. Mindenki, természetesen Gabrielle-t leszámítva, vígan pancsolhatott a hûsítõ tengervízben.

- Gyertek csak ide. -kiáltott Khayman a mélyvízben úszkálva a matraccal.
- Mi van? - úszott közelebb Daniel.
- Mik ezek itt? - mutatott a vízre Khayman.
- Passz.
- Micsodák? - jött oda Armand is.
- Ezek az izék a vízben. - mutatott le Daniel.
- Hadd nézzem. - hajolt közel a víztükörhöz Armand, míg Daniel ledugta a kezét az izék közé, amik körülvették és hozzádörgölõznek.
- Au, ezek csípnek... a rohadt dögök, ezt még...
- Ne!!! Ne öld meg õket!!! Bármik is legyenek. - kiáltotta a partközelbõl Louis. Már ismerte Daniel ezen indulatát az állatokkal szemben.
- Úgy néznek ki, mint a takony. Vagy mint egy ufó, vagy... - találgatott Armand.
- Ezek medúzák. - jelentette ki David.
- Ténlyeg.... - néztek nagyot a többiek, és gyorsan elhúztak onnan, nehogy összecsípkedjék az állatok õket. Khayman persze maradt, és felhúzva magát a matracra, lenyûgözve figyelte a kis állatkák mozgását.

Egy idõ után Gabrielle könyvkészlete is elfogyott, így kénytelen volt az unalom elõl a vízbe menekülni. Ám ez nem ment zökkenõmentesen. Kezdte azzal, hogy - Daniel után szabadon - olyan béjvacsosan belegázolt a vízbe, hogy egy sziklába beverve a lábát pofáraesett, és egy moszattal a fején jött föl a víz alól, fonott szõke haja pedig a nyaka köré tekeredett.
- Jé, moszat. Errõl eszembe jut egy vicc. Két moszat beszélget, az egyik: maga... - mondta Daniel, mire Gabrielle megfogta a nyakszirtjénél, és belevágta fejjel a vízbe. Daniel homokot köpve jött fel.

Míg Khayman a medúzák vonulását figyelgette, és állandóan a szegény állatok nyomában úszkált, addig Lestat kiment a partra, és behozta a búvárszemüveget. A víz alá bukva egy ideig Louis-t rémítgette a felborulással, aztán röhögve közölte vele, hogy az úszógumiban nem lehet felborulni, mire Louis dühösen elkezdett vizet spriccelni Lestat felé.
Utána Armand-nal szórakozott, aki a halakat nézegette mozdulatlanul. Lestat aláúszott, és hirtelen kidugta a fejét mellette, úgy, hogy Armand majdnem szívrohamot kapott, mert azt hitte, a cápa tért vissza azokból a filmekbõl, amiket múltkor nézett. Másodjára már nem aratott ekkora sikert a mutatvány, úgyhogy Lestat újabb áldozatokat kezdett kutatni.
Gabrielle-t mégsem akarta szekálni, hisz mégiscsak az anyja, Daniel pedig kapott pár adagot mára. Úgyhogy maradt Marius és Pandora. És David lesz a hab a tortán.
Õk éppen egy sziklás részen nézegették a kövekre tapadt kagylókat, és a körülöttük úszkáló pici halacskákat, meg a lassan mozgó tengeri csillagokat. Lestat Marius háta mögé settenkedett, természetesen a víz alatt, és arra készült, hogy felrúgva magát az aljról, a frászt hozza a másikra. Szépen neki készült, ám amikor elrugaszkodott, valami szúrósba lépett, és nagyot üvöltve felugrott, beterítve vízzel a rémült Mariust és Pandorát.
Lestat gyorsan kimászott a sziklára, ráült pár tengeri csillagra, de nem zavarta, és megnézte a talpát... amibõl pár tüske állt ki.
- Tengerisünbe léptél? - mondta önelégült mosollyal az arcán Pandora. - Te szegény... de sajnállak.
- Kuss! - rivallt rá Lestat, míg a tüskéket húzogatta ki.

- Lestat, ugye nem bántottad azt a sünit? - lavírozott oda az úszógumival Louis. Elég furán nézett ki benne.
- Inkább õ engem... de ha akarod, szólhatok Danielnek, hogy... - csusszant le a vízbe Lestat.
- Ne!! Csak azt ne. - tiltakozott Louis. - De... felhoznád nekem azt a sünit? Meg szeretném nézni.
- Még mit nem! Szúrjon meg megint, azt akarod?
- Dehogy! Csak kíváncsi vagyok rá.
- És én is. - úszkált közelebb Khayman a matraccal.
- Te csak figyeld a medúza-rajok vonulását.
- Ha ilyen nyuszi vagy, Lestat, majd Daniel felhozza. Daniel!!! - úszott oda Armand is.
- Tessék. - bukott fel hirtelen Gabrielle, Louis kezébe nyomta a sünt, majd ismét lebukva elúszott a mély vízben. A többiek nagy szemekkel meredtek rá, aztán mindenkit a sün kezdett érdekelni. Kis fekete tüskékkel volt borítva, az alján valami furcsa kinövésszerûséggel. Louis óvatosan lelocsolgatta vízzel, mire elkezdett mocorogni, és a tüskéit mozgatta.
- De aranyos!
- Uh. - csapott a homlokára Lestat és Armand is.

- Nem ülünk ki egy kicsit napozni? Szeretnék lebarnulni. - úszott Daniel Armand mellé, aki vígan úszkált körbe-körbe Marius körül, így tartva távol a láthatóan mérges Pandorát.
- Hülye. - mondta neki Armand és tovább úszkált.
- Ha akarod, beáslak a homokba. - ajálotta Marius, aki kezdett begolyózni attól, hogy Armand úszkál körülötte, mint áldozata körül a cápa. Inkább kimegy.
- Tényleg?
- Peeersze. - helyeselt Lestat. - De neked kell kiásnod magad.
- Jó! Nem gond...

Így hát kimentek a partra, és elkezdték leásni Danielt. Csináltak egy nagy lyukat, Daniel belefeküdt, és ráraktak egy csomó homokot. A végén már csak a feje látszott ki.
- Na, most kiélhetjük a kreativitásunkat. - dörzsölte össze a markát Lestat, miközben ördögien vigyorgott.
- Mi van? - rémült meg Daniel.
- Mondom, kiélhetjük a kreativitásunkat. Süket vagy?
- Nem, csak... hogy érted? - próbált kimászni Daniel, de meg se tudott moccanni.
- Majd meglátod. Amúgy már rég kitalálhattad volna. - szólt Armand, és elkezdett a homokkal játszani.

Fél óra, és pár vödör homok után elkészült a remekmû. Kihívták Gabrielle-t, Khayman -t, Louis-t, Davidet és Pandorát is a vízbõl, hogy járjanak csodájára.
- Szép. - nyögte ki két nevetés között Pandora.
- A fogak is élethûek lettek. - dícsérte meg David.
- Nekem a vár tetszik. - mondta Louis. Khayman csak mosolygott, míg Gabrielle felhúzott szemöldökkel meredt Danielre, majd kis fiacskájára, és vissza, miközben kételkedett a kópé királyfi józan eszének állapotában, végül megunta a dolgot, és elment úszni.
Ugyanis, miután Danielt behordták homokkal, Lestat alkotott neki egy csábos nõi testet, bikinivel, és egyéb dolgokkal ellátva. Armand meg épített a hasára egy várat, négy toronnyal, egy aranyos kapuval, és csinált hozzá négy pici zászlót levélbõl meg fadarabokból, majd feltûzte a négy toronyra. Marius pedig egy cápát formázott meg, amint be akarja kapni Daniel fejét. Szóval a szegény fiú kicsit furcsán nézett ki, ahogy egy cápa közelgett feléje éles fogakkal, míg gyönyörû, kecses testén egy várat melenget.

Napkelte elõtt két órával végül összeszedelõzködtek, átöltöztek, Lestat természetesen megint showt rendezett, bepakoltak, és elindultak. David és Lestat újra harcba szállhattak a kormányért, míg végül úgy döntöttek, hogy Lestat vezethet, de ha úgy alakul, David bármikor leválthatja.
- Mintha otthagytunk volna valamit. - mondta Armand, majd maga mellé nézett az üres helyre.
- Mit? Ja, Danielt? Áh, nem hagytuk el, biztos meglesz, ha holnap visszajövünk érte. Úgyse kell senkinek. - vigyorgott Lestat a viszzapillantó tükörbe.
- Ne szórakozz, azonnal fordulj vissza. Most!- csattant fel Armand.
- Jól van, na! - Lestat kelletlenül jó nagyot rántott a volánon, mire mindenki a furgon egyik oldalára kenõdött fel, kivéve õt, aki be volt kötve, és fékcsikorgatva leparkolt, néhány centire Danieltõl.
- Huh. - nyögte a fiú.
- Áh, ne gondold, hogy el akartalak ütni.... bár a kéziféket nem húztam be, úgyhogy jobb, ha hamar kiásod magad, mielõtt még... - mondta Lestat, és elkezdte kiásni Danielt.
- Nem vertél át, tudom, hogy csak szórakoztál. Nem hagynál itt... - szólt Daniel, míg Armand is ásni kezdte.
- Á, dehogy! - mosolygott Lestat.
- Ugye! - állt fel Daniel, homokmentesítette magát, és a kocsihoz indult.

- Na, jó helyre hoztalak titeket? - nézett hátra Lestat.
- Mi az, hogy "hoztalak"? - kérdezte Armand.
- Nem én vezettem? - ült le Lestat, majd felugrott, és beverte a fejét. Daniel nem bírta megállni, és kitört belõle a nevetés.
- Te... ezért még kapsz!
- Ne! Ne öld meg! - mondta Louis.
- Ki akarja megölni Danielt?
- Kit érdekel Daniel? A rákot, amire ültél. - mutatott az ülésre Louis, amin egy rák csattogtatta az olloját vígan.
- Tessék, neked adom. - lökte oda Louis-nak, és szúrós szemekkel meredt Danielre. - Otthon még számolunk ezért!

Hazafelé egy õzet se láttak, Louis nagy örömére... ám egy madárral találkoztak... a szélvédõn.
- Lestat, a farkasölõ ezentúl Lestat, az állatírtó lesz. - mondta Armand.
- Nyugi, mindjárt eltûntetem. - kapcsolta be az ablaktörtlõt, így a madárka szétkenõdött a szélvédõn.
- Lestat! - Louis eltakarta a szemét.
- A szín jó. - mondta Daniel.
- Inkább vakarjátok le onnan. - javasolta Khayman.
- Lestat, szedd le! - kiáltotta hátulról Gabrielle.
- Jól van, na! De miért pont én?
- Mert te ütötted el. - szólt Pandora. Lestat erre leállította az ablaktörlõt, és a széttrancsírozot madarat két ujjal megfogva ledobta.
- És a vérrel meg a tollakkal mi legyen? - kérdzete.
- Mosd le! - mondta Marius.
- Mégis mivel?
- Lenne egy ötletem, de az túl... na mindegy. - szólalt meg Daniel.
- Várj. - Armand elõrehajolt, az egyik gombot megnyomogatta, és víz spriccolt a szélvédõre.
- Kösz... - nézett rá Lestat, majd egy ronggyal letörölgette az üveget, és visszaült.
- Ott kimaradt egy folt. - mutatott elõre Daniel, mire Lestat hozzávágta a véres, tollas rongyot.
- Fúj. - nyögte Daniel.
- Ha nem fogod be, a madarat is megkaphatod. - erre Daniel inkább nem válaszolt.

Hazaérve mindenki fáradtan rogyott az ágyára, és egybõl álomba merültek. Ám hamarosan mindenkit felvert Lestat éktelen ordítása.
- Mi a franc? - ment oda Armand, és álmosan dörgölgette a szemét.
- Valami... - kezdett keresgélni Lestat a takaró alatt, mire Louis elvörösödött. - Ez a dög! - rántotta le a takarót az ágyról. Egy pici rák volt az ágy közepén. Lestat dühösen Louis-ra meredt.
- Na jó, vagy én vagy a rák, a kettõ egyszerre nem megy. - mondta Louis-nak, mire az nagy szemekkel nézett rá, aztán búsan felnyalábolta legújabb kedvencét, kisétált a tengerpartra, és elengedte a pici állatot. Elnézte, ahogy az lassan beoldalazik a vízbe, integetett neki egy kicsit, aztán bement, és lefeküdt a már hortyogó Lestat mellé, és behunyva a szemét, pici rákocskákról álmodott.

Forrás: www.devils-road.g-portal.hu