Álmomban ott voltál
Álmomban ott voltál, Kedvesen kézenfogtál. Azt mondtad minden elérhető, Elhittem neked...érthető Szerettelek mindennél és mindenkinél jobban.
Azóta rájöttem...hazudtál, A legközelebbi is oly távol áll, Te se szeretsz, rám se nézel. Mit gondoltam semmit nem érzel. Néllküled senki vagyok a semmiben.
Szemedben még látom a régi napok emlékét, Szeretném hogy kézenfogj, velem légy ismét. De te már nem vagy itt rég elmentél csendesen, Lelekem aznap meghalt érzem véglegesen. Halott vagyok nélküled érsd meg!
Szerettél...tudom érzem Nem tehetek mást csak emlékezem. Emlékezem a rég elmúlt napokra. Rád és rám kettőnkre mindannyijunkra. A múltra ami mára csak emlék
Szeretném tudni mi van veled. De a távolság mi köztünk van...e miatt nem lehet Hiányzol mást nem mondok. Szeretlek. Örökre csak álom maradok. Egyszer még légy velem! Kedvesem...
Pokoli
Vége mindennek, Szomorú és kiholt. Semmit ne nevezz már érzésnek, Az élet egy gyönyörű ábránd volt.
Nem látsz értelmet, Gyönyörű a múlt, Gondolod:Vége mindennek, A gyászharang is már olya régen szólt...
Kegyetlen,könyörtelen. Ordítanál de nem tudsz, Sírst már mindig önkénytelen, Gyászoló emberek milliójának kezében gyertya gyúl.
Pokoli!kiálltod... Sírnál,fáj.Nagyon szenvedsz, De senki se hall meg miért is várod? Az élet pokol,fájdalom,bánat miben semmi érzelmet nem lelsz.
A te hibád
Sötétség...bánat... Szemed...óh...nem is láthat. Hisz már rég elveszett... Fogadd már el végzeted!
Emlékeimben ott vagy... Rád gondolok az élet is elhagy... Fáj a szívem bele hal a fájdalomba... De a lekem a világban vándorolva...csak rád vár.
A múltam vagy...keserű... A jelenemet nem rontod el...keselyű... A jövőmben már csak sötét árnykép leszel... Fogadd el hogy nyertem velem nem végezel...
Nem várok rád ne is kérd... Hisz miatadd az életem még millió év... Nélküled a boldogság vár lelkem tiszta. A múltamat pedig a sötét emlék nyugassza!
Bárcsak valósággá válnál
Sötét angyalom,taláj rám!
Kérlek,hisz nélküled megöl a magány.
Fáj ha nem vagy itt nagyon...
De ha arra gondolok hogy nemis leszel,abba belehalok.
Hisz,hogy is lennél...nem létezel,
Te csak egy álomkép vagy,valóság soha nem leszel.
De erőt adsz,ha fáj ha üldöz a kín,
És ha nélküled töltött perc egyre csak legyengít.
Te vagy a fény gyarló napjaimban,
Te vagy az élet halálnak látszó alkonyokban.
Te vagy az aki nélkül nem tudnék élni.
Nincs olyan kit én így tudnék szeretni.
Drága vagy nekem drágább mindennél.
Hiszen a létnek nem lenne értelme ha te nem lennél.
Mindenem a tiéd drága alkony sötét éj!
Szeretlek örökké adj reményt,kérlek:ÉLJ!
Ez vagyok én
Ez vagyok én hát fogadd el,
Nem tudod?Akkor mire vársz?Mi kell?
Ilyen vagyok,nem változok
Főleg nem miattad hidd el!
És akkor mi van???
Ha nem szeretsz így hagyj!
Nem érdekel,hogy mit gondolsz.
Az se ha többet hozzám se szólsz!
Sokan rúgtak már belém,
Nem kell még egy sebhely.
Igen,lehet elborult,őrült elmém,
De bármit mondasz hidd el nem érdekel ez sem!
Megvagyok én a saját hülye világomban,
Hisz nekem ez az élet...
Ha akarok lehetek tökéletes...álmodban!!!
Addig pedig ne is mond,hogy ez lesz a végem!
Kicsi szivem
Kicsi szivem nagy bánata,
Belehal a fájdalomba.
Nélküled töltött percek évek
Fájdalmas kicsinységek.
Szemednek a csillogása
A világnak ragyogása,
Arcod mosolygása
Szellő lágy simítsása.
Fogd a kezem kérlek kérlek
Hisz magam mellett nem érezlek.
Suttogd hogy itt vagy hallkan csendben
Hisz a zaj megzavarja fájó lelkem.
Te vagy a világ.Te vagy a fény.
Életemben csillogó remény.
Add a kezed félek,bántani akarnak sok a rossz.
Neked lett teremtve
Érzed nincs más kire gondolhatnál,
Tudod nincs más akinek szívedből szólhatnál.
Gondolod mily jó lenne ha itt lenne.
Nem érted mit szeretsz ennyire őbenne.
Ő az élet,ő a szeretet,ő a támasz
Szomorú napokra talán ő lesz a válasz
Ha vele vagy nem érzel bánatot,fájdalmat,
Borút,csak boldog vagy,könnyes szemeddel láttad.
Tán ő az álmod,ő a vágyad.
Mindig őrá vársz nem nézel másra,
Könnyes szemmel nézni,boldogan ölelni,
Érzed.tudod,látod őt tudod ezen a világon csakis szeretni.
Átkozott suttogás
Ha látnád azt amit én látok,
Tudnád milyen iszonyú ez az átok.
Miből nincs más kiút már csak a halál,
Mintha egy örök,ragyogó álomba zuhannál.
Álmodtál már rémekkel?
Suttogó téged üldöző léptekkel?
Elmodnok egy titkot de tartsd meg a sírig!
Ez a valóság ízig-vérig.
Ne,ne fuss el most légy bátor,
Tudom eddig neked minden csak angyalvilág volt,
Mindig azt mondtad fogod a kezem,
Gyere most védj meg a pokolban most légy velem.
Sírhatsz,ordíthatsz itt nem szán meg senki.
Elmondtam a titkom mostmár nekem is könnyebb élni,
Nehéz kereszt volt ez most vigyük ketten,
Elhiheted nagyon sokat segítettél nekem az életemben!
Bolondnak tartottál azt mondtad:"Őrült vagy!"
Tudod mit?Lehet!De ezek csak puszta szavak!
Lehet,hogy minden átfordul?A rossz lesz a jó?
Ide költözik a szellem aki nem is a világba való?
Minden megváltozik s akkor te üldözöl,
De addig maradj!A pokol szerettel üdvözöl!
Igen,mostmár félhetsz,kárhozott lettél te is,
Közént tartozol örökre s talán meg az után is.
|