Ide olyan idézeteket írok be amik megváltoztathatták volna Darren sorsát.Azok a pillanatok amikor ha máshogy dönt máshogy alakul az élete.FIGYELEM!!!Ez csak egy javaslat nem parancs...jótanács.Ha még nem olvastad ki az adott kötetet ne olbasd el az idézetet.Nem akarom lelőni a poént.Te is rosszabbul jársz!

Első részből idézetek:

Nem sejtettem, hogy Alan rejtélyes papírlapja egyszer és mindenkorra meg fogja változtatni az életemet. Örök időkre elrontja.(16.o.u.bk.)

Egy darabka zöld papír lapult a tenyerem közepén, de mivel az üres felét mutatta felém, meg kellett fordítanom, hogy biztos lehessek benne. És ott volt, piros és kék betűkkel, a bűvös név:

CIRQUE DU FREAK

(43.o.)

Bárcsak ne féltem volna annyira attól,hogy gyávának mutatkozzam!Ha akkor elmegyek,most minden jó lenne,De nem,mindenáron úgy akartam viselkedni,mint egy felnőtt,és eltökéltem,hogy kivárom a végét.Ha tudnátok,azóta hagyszor,de hányszor gondoltam rá milyen jó lett volna,ha akkor felkötöm a nyúlcipőt,s elfutok vissza se nézek(66.o.)

Második rész:

  -Gyere - mondta és felállt. - Fiatal még az idő! Keresünk neked egy nyulat vagy rókát.

   -Nem haragszik, amiért nem iszom belőle? - kérdeztem.

   Mr. Crepsley megrázta a fejét.

   -A végén mindenképp innod kell - mondta. - Majd ha elég éhes leszel.

   -Nem - mondtam némán, miután hátat fordított, és elindult. - Nem fogok! Emberből nem! Soha nem fogok embervért inni! Soha!

Nem tudom meginni a vérét-zokogtam.-A barátom volt.

-Azért kell meginnod,mert a bartod volt-mondta Mr.Crepsley,majd megfordult,és magamra hagyott,hogy meghozzam a döntést.

Harmadik rész:

-Akkor menjünk be. - És nyújtotta a kezét. A hideg ellenére nem volt rajta kesztyű. - Engem Debbie-nek hívnak.

   Kezet fogtam vele -, sötét bőre mellett egészen fehérnek látszott a kezem -, és bemutatkozom.

-Darren és Debbie - mondta mosolyogva. - Jól hangzik. Mint Bonnie és Clyde

Negyedik rész:

-Nem fogjátok... elmondani? - fordult Harkat Mr. Crepsleyhez és Gavnerhez.

   -Lakat van a számon - ígérte ünnepélyesen Gavner.

   Mr. Crepsley már nehezebben kötelezte el magát, de végül ő is rábólintott.

   Harkat vett egy mély levegőt.

   -Mr. Tiny azt mondta... mondjam meg a... hercegeknek... közeledik a... Vérszipolyok Urának... éjszakája. Ennyi... az egész.

   -Közeledik a Vérszipolyok Urának éjszakája? - ismételtem meg. - Hát ez meg miféle üzenet?

   -Nem tudom... mit jelent - felelte Harkat. - Nekem csak... át kell adnom... az üzenetet.

Az Avatási Próbák során a bukás nem jelent mást mint a halált!-felelte zord képpel Kurda.Csak bámultam rá,egy szó sem jött ki a torkomon.-A kudarcot vallók majd mindegyike belehalt abba hogy nem sikerült végrehajtania a feladatot.De ha felsülsz és nem halsz meg elvisznek a Halál Termébe beszíjjaznak egy ketrecbe,felfüggesztenek a gödör fölé és-nyelt egyet,elfordította a tekintetét és vérfagyasztó suttogással felyezte be e mondatot:-addig dobálnak le a nyársakra amíg bele nm halsz! 

(nem sorsdöntő de bele kell írnom nem hagyhatom ki)

Amikor levette a hosszúnadrágját is,megláttuk boxeralsóját,amelybe rózsaszín elefántokat hímzett valaki.

-Ajándékba kaptam-mormolta dühösen elvörösödve.

-Gondolom valami asszonyszemélytől akivel romantikus közelségbe kerültél-jegyezte meg Mr.Crepsley-és rendes körülmények között kemény vonalú szája a két sarkánál felfelé rándult,azzal fenyegetve hogy mindjárt elmosolyodik.

-Szép nő volt-sóhalytott föl Gavner és ujját végighúzta az egyik elefánt körvonalain.-Amúgy az alsóneműk terén gyalázatosan rossz ízlésű...

-Nemkülönben a férfiak terén-tettem hozzá kicsit pimaszul.

Ötödik rész:

Az életben néhányszor már sikerült kikeverednem szorult helyzetemből, de ezúttal elhagyott a szerencsém. Most csak a vadkan könyörültében bízhattam, és tudtam, hogy ő sem lesz nagyob irgalommal irántam, mint én voltam a társa iránt.

   ahogy ott feküdtem, szememet a vadkanra szegezve, és várva a véget, valaki hangosan felkiáltott fölöttem. A vámpírok elnémultak, így a hang tisztán és érthetően visszhangzott végig a barlang termén:

   -NE!

Aztán mielőtt Kurda válaszolhatott volna az ár magával ragadott és belezuhantam a habzó kavargó iszonyatba bele egyenesen a hegy éhes gyomrába.

Hatodik rész:

Az első nyolc vámpír mögött haladt az ünnepelt, maga Kurda Smahlt. Négy tábornok hozta egy magasra emelt kis emelvényen. Bő fehér palást volt rajta, szőke fejét lehajtotta, s a szeme le volt hunyva. Megvártam, míg az alagút és a hercegek között félútra érkezik, majd előreléptem - sarkamban a farkasokkal -, és amilyen hangosan csak tudtam, elkiáltottam magam:

   -ÁLLJ!

-Meg fogok... halni? - zihálta Arra a fájdalomtól keskenyre préselt szájjal.

   -Dehogy - feleltem, de ő megragadta a kezemet, és merőn nézett rám.

   -Meg fogok halni? - mordult rám nyersen.

   -Nem tudom - feleltem ezúttal becsületesen. - Lehet.

   Sóhajtva hanyatlott vissza.

   -Legalább nem halok meg megbosszulatlanul. Jól küzdöttél, Darren Shan. Igazi vámpír vagy.

   -Köszönöm - mondtam tompán

A megoldás végtelenül egyszerű-vette vissza a szór Paris.-Nem kell Darren kedvéért se megsérteni se megváltoztatni a törvényt.Ehelyett csak fölébe kell őt helyezni.

-Nem értem -rencolta a homlokát Mr.Crepsley.

-Gondolkozz Larten-unszolta Paris.-Kik azok közülünk akik büntetlenséget élveznek?Kik bukhatnak el akár tucatszor is az Avatási Próbákon,s mégsem görbül meg hajuk szála sem?

Mr.Crepsley szeme elkerekedett.

-Csak nem azt akarod mondani...-kapkodott levegő után.Ni vagyunk azok mosolygott Paris.

Hetedik rész:

-Meg fogom találni  - fogadtam meg, és tekintetem összekapcsolódott az agg hercegével. - És ha a szerencse úgy hozza, hogy nekem kell őt megölnöm, nem fogom eltéveszteni a célt.

   -A vámpírok szerencséje kísérjen utadon - szólt.

   Csatlakoztam Mr. Crepsleyhez és Harkathoz. Integettünk azoknak, akik idáig kísértek bennünket, majd bevettük magunkat az alagutakba. Gyors é biztos léptekkel haladtunk, s két óra múlva magunk mögött hagytuk a hegyet, hogy a nyílt mezőn, felhőtlen éjszakai égbolt alatt folytassuk utunkat.

   Ezzel kezdetét vette a Vérszipolyok Ura elleni hajtóvadászatunk.

-Vancha? - szóltam oda neki hlkan. - Mit csinálsz?

   -Sétálni készülök - felelte, és tovább kenegette a vállát és a karját a nyálával.

   Fölbámultam az égre. A felhőtlen, kék égről ragyogóan sütött le a nap.

   -Vancha, hiszen nappal van - mondtam megrökönyödve.

   -Tényleg? - felelte maró gúnnyal. - Magamtól ki se találtam volna.

   -A vámpírok megégnek a napon - figyelmeztettem, arra gondolva, hogy talán beverte a fejét, és elfelejtette, mi is valójában.

Összevissza beszész!-rivallt rá Mr.Crepsley.-Ki volt ez a vérszipoly?Miért hagytad őt elmenekülni?

-A neve Gannen Harst-felelte Vancha halk,megtört hangon.Fölnézet s a szemében kövér könnycseppek csillogtak.-Az öcsém.

Nyolcadik rész:

-Tűz ütött ki a szállodában? - morogta.

   -Nem.

   -Akkor menj innen, és...

   -Egy férfi van a szobámban. Tanfelügyelő. Tudja a nevünket - legalábbis azokat, amiken bejelentkeztünk -, és azt hiszi, tizenöt éves vagyok. Azt kérdezi miért nem járok iskolába.

   Mr. Crepsley úgy pattant ki az ágyból, mintha kígyó mart volna belé.

   -Hogy lehet az? - csattant fel. Az ajtóhoz rohant, majd megtorpant, lassan visszaballagott. - Mit mondott, kicsoda ő?

   -Csak a nevét mondta meg - Mr. Blaws.

   -Csak valami mese lehet.

   -Nem hinném. Vele volt a szálloda igazgatója is. Nyilván nem engedte volna fel, ha nem tudja igazolni magát. Különben is tisztára úgy néz ki, mint egy tanfelügyelő.

   -A látszat sokszor csal - jegyezt meg Mr. Crepsley.

   -Ezúttal nem - feleltem. - Jobban teszi, ha felöltözik, és átjön velem.

  -Darren! - visította Debbie, és hevesen átölelt.

   -Debbie! - kurjantottam, és magamhoz szorítottam.

   Az angolirodalom-tanárom Debbie Hemlock volt - a hajdani barátnőm!

   -Alig változtál! - mondta ámulva.

   -Te megg olyan más lettél - válaszoltam erre nevetve.

   -Mit történt az arcoddal?

   -Hogyhogy tanár lettél?

   -Mit keresel itt? - De ezt már egyszerre kérdeztük.

Szemem a tenyeréről ujjhegyeire siklott,és ekkor megértettem miért szólította fel Mr.Crepsley hogy húzza le a kesztyűjét.Öt apró heg látszott rajtuk-annak a jele hogy ő is az éjszaka teremtménye.Csakhogy Steve-et nem egy Vámípr vérezte meg.Őt a másik tábor egyik tagja vérezte meg.Steve fél-vérszipoly volt!

Kilencedik rész:

Pápá Vancha!-üvöltötte.-Viszlát,Mr.March!Agyő Hercegem!Istenhozzád,vám...

-Még ne írd meg a halálhíremet,Leonard!-bömbölt egy hang a lángfüggöny mögött,és miközben Steve arce megnyúlt,a lángok határozottan alábbhagytak s felbukkant köztük a megprökölődött,megfeketedett de nagyon is eleven Vancha March.

Úgy nézett fölfelé mintha átlátna a kő,a betonés a föld rétegeinföl egyenesen az égbe.-Vámpírok istenei!-kiáltotta mennydörgő hangon-a halálban is legyek győzedelmes!Aztán az utolsó kiálltása végigvisszhangzott körben a barlang falain,Mr.Crepsley elengedte a láncot.Még egy elképesztő pillanatig ott lebegett a levegőben,szinte mintha repülni készülne...aztán zuhanni kezdett lefelé mint egy kő az acélhegyű nyársak felé.

Megnyaltam a szám és fennhangon kimondtam a teljes és rettenetes igazságot.-Steve Leopard a Vérszipolyok Ura.

Tizedik rész:

-Ő...ő...-Aztán csak nyeltem egy nagyot.

-Az üres nem jó-folytatta Truska-Meg kell tölteni a szemedet.Ha nem örömmel akoor bánattal és fájdalommal.Még a gyűlölet is jobb mint az üres.

-Mr.Crepsley azt mondta nem szabad gyűlöletnek szentelnem az életemet.-vágtam rá és ráeszméltem hogy most először mondtam ki a nevét amióta megérkeztem a Cirque du Freakbe.-Mr.Crepsley-sóhalytottam-Larten.Barátom-Ekkor máűr a szemhéjam is remegett,és a szemem sarkában könnyek gyülekeztek.-Halott-nyögtem Truska felé fordulva-Mr.Crepsley halott!

Mi a...?-hőköltem hátra.

-Ez nem lehet-nyögte Harkat,miközben a hálóbaakadt-hihetetlenül ismerős-férfi halálra rémült tekintettel bámult ránk.

-Harkat!-üvöltöttem el magam.-Te nem lehettél ő!Vagy igen?-villantottam a szemem a törpe személyre.

-Nem tudom-válaszolta Harkat zavartan.Ránézett a sárkányra-már majdnem rajtunk volt-aztán vissza az emberre aki egész testében reszketve feküdt a parton.-Igen!-kiáltotta hirtelen.-Én vagyok!Én ő vagyok!Tudom már ki voltam!Én...

Miközben a sárkány kitátotta a száját tteljes erejéből ránk fújta tüzes leheletét.Harkat hátradönötte a fejét és torkaszakadtából azt kiűltotta:

-Én voltam az áruló vámpír-Kurda Smahlt!

Tizenegyedik rész:

  -Darius kivételével - mondta mosolyogva Steve. - A legbecsesebb szövetségesem, és nagyon tehetséges kém.

   azzal egy fél lépést tett a fiú felé. Na, most! Már húztam is hátra a jobb karomat, de óvatosan, nehogy eláruljam, mire készülök, és minden idegszálammal Steve-re koncentráltam. Még egy vagy két másodperc, és akkor...

   És akkor megszólalt Darius.

   -Most lelőhetem, apu?

   APU?

   -Igen, fiam - válaszolta Steve.

   FIAM?

Darius! - dörrent rá Steve. - Mindjárt beledöfi a kését a szívedbe! Mondd meg neki az anyád nevét - most rögtön!

   -A-a-a-Annie - nyögte levegő után kapkodva Darius.

   Megfagyott a vér az ereimben.

   -Hát a vezetékneve? - kérdezte halkan Steve. Láthatóan élvezte a pillanatot.

   -Shan - suttogta mit sem értve Darius. - Annie Shan. Miért érdekes ez?

   -Látod, Darren - dorombolta Steve, és még egyszer rám kacsintott, mielőtt eltűnt volna az alagútban, melynek végén a szabadság várt rá. - Ha megölöd Dariust, nemcsak az én fiamat mészárolod le - a saját unokaöcséd gyilkosa leszel!

A tizenkettedik részt még nem olvastam el.