Író:Gaby(köszi!)

//Hull a pelyhes fehér hó - zenei aláfestés, a 4 évesekbõl álló gyermekkórus, és egy veszetten vonyító kutya által.//

Együtt volt mindenki. Daniel jó szokása szerint maximumon hallgatta a diskmanét, szerencsére fülhallgatóval, Khayman Armand-nal sakkozott már vagy hat órája, Louis olvasott, Lestat a szobájában írt, Pandora pedig egy másik szobában próbálta megtanulni Händel Joy to the World-jét, eléggé kevés sikerrel.
- Milyen nap is van ma? - nézett fel Armand hirtelen a játékból.
- PASSZ. - ordította mellette Daniel, mivel a zenét elég hangosan hallgatta, és ha õ alig hall valakit, akkor õt se nagyon hallják elven... Armand morcosan nézett rá, majd az egyik fiókhoz rohanva egy pici naptárat varázsolt elõ.
- Jé! December hatodika van! De jó! - ujjongott Armand.
- Miért? Mi van ma? - nézett rá Khayman.
- Hát ma jön a Mikulás! - ujjongott tovább Armand, de hirtelen komorrá vált angyali arca, elgondolkozott egy pillanatig, majd elviharzott a szobája felé.

A folyosón szembetalálta magát Lestat-val, aki éppen nyitotta volna ki az ajtót, de Armand a nagy sietségben visszacsapta, és pont pofánverte Lestat-t, aki vérzõ orral esett a hátsófelére.
- Mi lelte? - nézett Armand után Khayman értetlenül.
- BIZTOS ELMENT CIPÕT PUCOLNI. - ordította neki Daniel, Khayman pedig hátrahõkölt a hangerõtõl.
- Miért nem pucolt... - jött lefelé a lépcsõn Lestat, de mivel az orrába dugott zsepitõl semmit sem látott, így azt sem, hol van lépcsõfok, újfent pofára esett, ezúttal a lépcsõn szánkázott végig, és nagy puffanással leért. - öhm... au!
- Jól vagy? - nézett ki a könyv mögül Louis, mire Lestat, ugyanabban a hülye pózban - vagyis szétterülve a lépcsõn és a padlón, mint egy nyúzott teniszoroszlán-szõrme-szõnyeg - csak felmutatta neki, hogy OK.
- Akkor jó. - hagyta rá Louis, és ismét olvasni kezdett. Lestat nagy nehezen feltápászkodott, elbotorkált a kanapéig és lerogyott rá.
- Mit is mondtál a látványos mutatványod elõtt? - jött be Pandora is a szobába, végleg felhagyva a darab megtanulásával.
- Azt, hogy miért nem pucoltatja ki mással a cipõjét?
- Mert a Mikulás csak annak ad ajándékot, aki a SAJÁTJÁT tisztítja meg! - kiáltotta Armand valahonnan fentrõl.
- Nincs is Mikulás. Hülyeség az egész! - legyintett Lestat.
- Nem, nem az! - jött le Armand a lépcsõn, és a bejárati ajtó melletti folyosóra rakta le a kifényesített cipõcskéjét. - Ha vennéd a fáradságot, talán még te is kapnál valamit... talán.
- Oh, hagyjál már az ilyen... - kezdte a zsörtölõdést Lestat, de Pandora oldalbabökte, és odasúgta neki:
- Azért csak próbáld meg. - majd hangosabban. - Mi több, rakjátok ki mindannyian a cipõtöket!
- Hát... na jó. - vonta meg a vállát Khayman, Daniel pedig bólintott.
- De még ma! - sürgette õket Armand. Azzal mindenki feltápászkodott, és elmentek cipõt keresni.

Fél óra múlva sorban díszelegtek egymás mellett a különféle cipõk. Danielé egy elnyûtt tornacsuka volt, Pandoráé egy elegáns körömcipõ, Louis-é sima fekete férficipõ, Khaymané egy barna bõrszandál, Armand-é szintúgy fekete és tökéletes mása Louis-énak, csak pár számmal kisebb, a Lestat-é pedig egy acélbetétes bakancs, valószínûleg még a rocker korszakából maradt meg.
- És ha nem lesz benne semmi, akkor ezzel rúgom szét a formás hátsód! - fenyegette meg Armand-t, aki csak nevetett rajta, és még egy pár cipõt rakott a többihez.
- Repetázol, mi? - nézett rá Lestat gúnyosan.
- Á, ez a Mariusé. Õ sem maradhat ki, nem igaz?
- Igaz. És most? - kérdezte Khayman.
- Megyünk aludni, és a Mikulás belerakja az ajándékokat a cipõkbe, amit holnap reg... ma este megtalálunk. - magyarázta Armand, és elindult. A többiek vállat vonva követték õt.

Mindenki békésen aludt már, mikor Armand felébredt egy neszre. Felsietett a lépcsõn, épp idõben, hogy még lássa a vörös ruhás, õszes-szõkés hajú, nagyszakállú Mikulást, amint elszáguld vörös Porschéjén az éjszakába. Boldogan ment vissza.

Reggel... öhm vagyis este, ébredés után mindenki körbeözönlötte a cipõket, azt mustrálva, ki mit kapott. Idõközben Marius is befutott.
Louis egy dobozt kapott. Kinyitotta, és öt izgõ-mozgó, nagyméretû szaloncukor volt benne. A többiek nógatására kitekert egyet, és egy patkány volt benne, lábai összekötözve, hátára egy matrica volt ragasztva "II.Béci" felirattal, és csak arra várt nyöszörögve, hogy Louis végezzen vele. Louis ellenben nagy szemekkel meredt rá.
- Ez haláli! - röhögött Lestat. - Patkány töltésû szaloncukor!
Khayman egy gömb alakú valamit kapott, és kibontva a csomagolást, nagyon megörült a tartalmának. Három piramis volt egy üveggömben, és ha megrázta, hullott benne a hó. Mindenkinek nagyon tetszett.
Pandora egy szépítkezõ szettet kapott, megspékelve arcbarnítóval, vörös rúzzsal és sötét körömlakkal, tehát mindennel, amire egy vámpírnak szüksége lehet.
Daniel kapott pár új elemet a diskmanébe, mert éppen kifogyóban voltak a régiek, és pár új CD-t is, köztük a Kárhozottak Királynõjének filmzenéjét, amit már annyira régóta meg akart szerezni.
Armand egy hatalmas, embernagyságú puha, barna plüss vízilovat kapott, amit nagyon aranyosnak talált, és egybõl beleült ajándéka ölébe.
Lestat természetesen virgácsot kapott, nem is keveset! De azért a Mikulás õt sem hagyta üres kézzel. Kapott egy életnagyságú posztert, magáról, ezenkívül egy villogó ördögszarvat és egy mátrixos napszemüveget, mert azt mindig megirigyelte Neotól, ha a filmet nézte.
Marius pedig pár új ecset és egy csomó, a vörös minden árnyalatában pompázó tempera boldog tulajdonosa lett.
Mindenki mosollyal arcán tartotta ajándékát, kivéve Armand-t, aki nagy nehezen hátára vette Stuart-ot (Townsend után szabadon...), új "kis" kedvencét, és lebotorkálva a pincébe - Daniel nagy bánatára - lerakta az ágyára.
Lestat közben elment kitapétázni a szobáját magával, míg Daniel berakta a hifibe a KK zenéjét, és a házban bömbölni kezdett a Not Meant For Me.
Marius elindult festeni, ám Pandora belekarolt, és a fülébe súgta:
- Rád vall, hogy vörös temperát veszel magadnak.
- Áh! Úgy gondoltam, ideje kipróbálnom az egy színnel való festést. - súgta vissza Marius, Pandora pedig letépte az arcán maradt ragasztót, mire Marius feljajdult.
- Ám Lestat-nak tényleg jó ajándékot hoztál. - ismerte el Pandora, még mindig suttogva, és az emelet felé mutatva, ahol Lestat nagyban tapétázott magával.
- Mindenki szép ajándékot kapott. - szúrta közbe Khayman. Ekkor megjelent Armand.
- És tudjátok, mi a legjobb? - kérdezte csillogó szemekkel.
- Mi? - néztek rá vissza.
- Két hét múlva jön a Jézuska!!! - mondta Armand, és ujjongva elrohant, a többiek pillantásaitól kísérve. Pandora jelentõségteljesen Mariusra nézett.
- Ne! Arról ne is álmodj... azt majd Lestat játssza!

Forrás: www.devils-road.gportal.hu