Karácsony 2003
Shady 2006.06.17. 09:34
...by:Gaby.Anne Rice Vámpírjai Karácsonyoznak
Író:Gaby
Jingle Bells zene, részeg utcai kéregetõk kórusa énekel rá: "Csüng a bél, csüng a bél, csüng a kutyabél, macskabél és kutyabél, csüng a kutyabééééél, héééééé!"
Éjsziget karácsonyi lázban ég. Úton-útfélen feldíszített fenyõkbe botlik az emb... er, vámpír, az üzletek zöld-arany áradatban úsznak, és mindennapossá váltak a jelentéktelen dolgok miatt is összeverekedõk harcai. Az emberek tolongtak a boltokban, az utcákon, kitört a vásárlási láz. És nincs ez másként a vámpírok körében sem. Armand Daniellel rohan üzletbõl üzletbe, felvásárolva mindent, amit meglát és megszeret. Lestat megújult mátrixos külsõvel szelte a tömeget, oldalán Louisval és Gabriellel. Pandora meg, mert inkább ült otthon a TV elõtt, minthogy kint fagyoskodjon a tömegnyomorban, katalógusokból rendelt, amiket Marius hozott neki rendszeresen, mint egy hûséges kiskutya. December 24-én (vagyis Szentestén...!) aztán végre eljött a várva várt pillanat... este... alkalom... az. Mindenki díszesen felöltözött és leözönlöttek a nagy nappaliba, ahol már feldíszítve várta õket az óriási karácsonyfa aranyban, ezüstben és vörösben pompázva, alatta pedig a tengernyi, szépen becsomagolt ajándék. Daniel elsõ körben ujjongva végigmustrálta a saját ajándékait, aztán a többiekét, harmadik körben visszatért az övéihez, és végigtapizta, megrázogatta õket. Aztán Marius elráncigálta onnan. Armand ragaszkodott ahhoz, hogy õ rakja fel a fa tetejére a csillagot, csak volt egy kis probléma: a fa "csak" három méter magas. De ezt könnyen megoldották: Khayman felemelte Armandt, aki boldogan rábiggyesztette a csúcsdíszt. Aztán leültek a kanapéra, és Lestat rázendített a Csendes éjre, de hogy kicsesszen a többiekkel, franciául, ráadásul a legocsmányabb tájszólásban. Armand és Daniel meg megelégelték, és elkezdték rapelni. Pandora végül bedühödött, és átment a zongorához, ahol gyönyörû hangon, kísérettel elõadta a dalt. Senki sem mert közbeszólni, meg se mukkantak. Majd visszamentek, és megint leültek. - Mielõtt még nekikezdenénk a gyönyörû csomagolások szétmarcangolásához. - mutatott Marius a fa felé, közben pillantása végigfutott Daniel elkámpicsorodott arcán. - Elõtte hallgassatok meg egy történetet. - Jujj! Esti mese! - ujjongott hirtelen Daniel. - A címe: ... - Ugye nem Jézus születése?! - reménykedett Lestat. - Nem, dehogy... tehát, a címe: Ne kívánj túl sokat. - azzal Marius elhomályosította a szobát, és úgy helyezkedett, hogy mindenki láthassa. - Áááááááááá... nem tetszik ez nekephfmphö...- kezdte Daniel, de Gabrielle befogta a száját. - Nekem se. - mondta Armand. - Az mindegy. - mosolyodott el Marius, és nekifogott: - Tehát, egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer... - Józsi, a moha? - szólt közbe Daniel, mire Armand lepisszegte egy székkel. - III. Béci, a patkány! - kiáltott Louis. - Na de Louis! Ha már te is közbeszólsz, akkor... - méltatlankodott Marius. - Nem, hanem hogy elszökött! Itt volt nálam, és most... - Majd megkerül. - nyugtatta Gabrielle. - Köhöm, tehát, mint mondtam a közjátékotok elõtt:
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy fiú, úgy hívták, hogy.... öhm, Lestat. (Lestat felkiált: Hé, ez nem ér.) Ugyan Lestat, biztos csak véletlen egybeesés. Ez a Lestat igen jó és okos kisfiú volt. (Armand közbeszól: Tényleg csak véletlen egybeesés.) Karácsony közeledtével jó hosszú, és csupa felkiáltójellel teli levelet írt a Jézuskának, mert szerette csûrni, csavarni a szót, és jól tudott manipulálni. Hiba nélkül le tudott írni olyan szavakat, mint a, az, eggy, százh... Persze ezen kívül még sok más szót is le tudott írni, csak nem hibátlanul, vegyük csak példának az egzisztencionális perifériát... na, ezt nem tudta leírni, de nem is akarta. Amikor édesanyja, nevezzük csak Gabriellenek, mert más nem jut eszembe. (Daniel hangosan felröhög, de Gabrielle megint befogja a száját, Armand meg lepisszegi egy párnával.) Tehát, mikor édesanyja, Gabrielle elolvasta a levelet, így szólt szeretett fiacskájához: - Édes fiacskám. (Armand kuncogott) A listád picit túlságosan hosszú. - Nem iiiiiiiiis! - siránkozott Lestat. - Csak ötszázhuszonnégy oldal... - Öhm... nos igen, de a Jézuska nem nagyon gazdag idén. - Mi a francnak költ akkor a szegény éhezõkre?! Rám meg nem marad egy fityingje sem? - De azok meghalnának, ha... - Akkor dögöljenek meg! - durcáskodott Lestat. Gabrielle azonban a sodrófával jobb belátásra térítette Lestatot, aki kis csillagokat látott röpködni a feje felett, mikor kitántorgott az ajtón, és nekilátott, hogy kihúzza a lényegtelenebb dolgokat listájáról. Végül az ötszázhuszonnégy oldalból csak öt maradt, de az újabb fejmosó leckét eltöltve Gabriellel, az oldalak számát félre redukálta. Végül a kis Lestat karácsony elérkeztével szinte eufórikus állapotba került. El-vissza mászkált a házban, néha ki is futott a kertbe, és türelmetlenül várta a Jézuskát... legszívesebben küldött volna neki egy sürgetõ e-mailt vagy SMS-t, de sajnos azt még akkor nem találták fel, úgyhogy szívott, he-he. Végül, mikorra a huszadik kört járta a lakásban, megtorpant, és befutott a nappaliba. Egy hatalmas, gyönyörûen feldíszített fenyõ fogadta, csúcsán egy szép díszangyallal. Elragadtatva bámulta a fát pár másodpercig, majd mohó tekintete a fa alatti ajándéktengerre vetült. - Ez mind az enyém? - kérdezte. - Öhm, tulajdonképpen nem... - mondta Gabrielle, de amint meglátta, hogy a kis Lestat arca kezd bepirosodni, megváltoztatta a véleményét. - Vagyishogy igen, persze, hogy a tiéd... - és magában átkozódott, hogy a jó kis hermelinsálját szeretett fiacskája elcsaklizta. Lestat megköszönte az ajándékokat egy félsoros levélben a Jézuskának, és megfenyegette, hogy jövõre hozzon többet, vagy megkeserüli. Így aztán Lestatnak igazán pompás karácsonya lett. Vége.
Mindenki Mariusra bámult, aki mosolyogva nézett vissza rájuk. - Öh... huh... - nyögte Pandora. - És mi a tanulság? - kérdezte Marius újra felkapcsolva a villanyt. - Hogy pénzzel és fenyegetéssel elérhetünk mindent? - találgatott Lestat. - Lökött... az, hogy ne kívánj túl sokat! - mondta neki Daniel. - Helyes. - simogatta meg Daniel buksi fejét Marius szeretettel. - Végre ezt az egyet eltaláltad. Na, akkor, kibontjuk azokat az ajándékokat? - Igeeeeeeeeeen! Yesssss! - kiáltott Daniel, és a fához futott, majd vadállat módjára feltépte a csomagolások papírjait. Kapott egy jó meleg gyapjúpulcsit, Khaymantõl meg egy Trójáról szóló könyvet, mert az õsi vámpír már megunta újra meg újra elmesélni neki. Aztán Daniel, amint kivégezte a saját ajándékait, a többiekére vetette rá magát, mert annyira szeretett bontogatni, hogy hagyták neki. Miután Daniel tornádóként végigpusztított mindenen, és a többiek végre birtokba vehették a saját ajándékaikat, elpakoltak, és egy pohár meleg vér mellett csendes társalgásba kezdtek... addig, míg Lestat be nem rakta legújabb CD-jét, Marilyn Mansont, akit ugyan nem csípett annyira, de mivel szakmabeli volt, kritikusan hallgatta végig maximum hangerõn, végigbömbölve a dalokat. Louis belemélyedt új könyvébe, a Vak asszony visszanéz címû krimibe, ami csak egy része volt a karácsonyra kapott könyveknek. A többiek ugyanis úgy döntöttek, a változatosság kedvéért vesznek neki egy krimi könyvsorozatot, mindenki egyet belõle. Az elõzõleg említett mellett még ilyen címek voltak, mint A vízbe fulladt mosogatórongy, Véres lábnyomok a levegõben, A ketchup lecsap és A pénztárcám hûlt helyének felmelegítése. Armand egy újabb plüssállat arzenállal lett gazdagabb, fõként nagyvadakból és pingvinekbõl, míg Khayman egyiptomi relikviák boldog tulajdonosa lett. Gabrielle pedig teljes túrafelszerelést kapott és Lestattól egy ásót, mert megelégelte, hogy anyja mindig a kezével túrja a földet. Marius különbözõ festési útmutatók mellett, melyeket persze Lestattól kapott, egy csomó vörös ruha, és festék gazdájává vált. Pandora különbözõ, elegánsabbnál elegánsabb ruhákat és a hozzájuk járó kiegészítõket mondhatott magáénak. Így hát békességben és boldogságban ünnepelték együtt ezt a boldog karácsonyt.
Forrás: www.devils-road.gportal.hu
|