*Stúdió.*
- Helló, ez itt újra a Big Blooder, az ország elsõ számú valóságshowja... és mivel még mindig senki sem jegyezte meg, hogy David vagyok. *mutat a feliratra: David, alatta: Ez a csávó itt, a képernyõn. Jobb, ha megjegyzitek.* - De azt bezzeg tudjátok, mikor lépett ember a Holdra!!! BEZZEG AZ ÉN NEVEMET NEM TUDJÁTOK MEGJEGYEZNI!!! *lihegve nekitámaszkodik a díszletnek, ami eldõl...* - Ah, ez nem az én napom, kapcsoljunk a házba.

*Váltás a házba. Felirat: 6. nap
Mindenki csendben ül székeken, kanapén, vagy a földön.*
- Jó estét, Big Blooder ház! *köszön be a BB.*
*Senki sem reagál.*
- Mondom... JÓ ESTÉT, BIG BLOODER HÁZ!!!
*Sóhajtanak.*
- Jó reggelt, Big Blooder. *mondják életunt hangon. Lestatnak sikerült kiszedni a chilit a hajából, Akasha pedig abbahagyta a fésülködést, miután ma este is csak kétezerszer fésülte ki a haját, mert mindig elszámolta magát.*
- Mi van mindenkivel ma?
- Unatkozunk... és Daniel azt hiszi, mentális ereje van. *mondja Marius.*
*Daniel a sarokban ül egy kanállal, és magában beszél.*
- Tudom, hogy meg tudlak hajlítani, szóval hajolj meg! *mondja a kanálnak.*
- Mi csudáról beszélsz? *válaszolja neki a kanál.*
- AHHH! A KANÁL BESZÉL HOZZÁM!
- Igen, persze Daniel. *mondja neki Lestat.*
- NEM, TÉNYLEG! BESZÉLT! *odafut a többiekhez.* - Nézzétek. Beszélj! BESZÉLJ! *megrázza a kanalat, mire a többiek csak nagy szemmekkel merednek rá.*
- TÉNYLEG BESZÉLT HOZZÁM!!!
- Ne legyél buta, a kanalak nem beszélnek. *súgja a kanál, hogy csak Daniel hallja.*
- AHHHH! *Daniel a fiúszobába fut.*
- Öhm... látom... *mondja a BB.* - Mindenesetre új feladatot kaptok.
- Jujj! *ujjong Armand unottan.*
- Én is így gondolom. Tehát, a feladat a következõ... mivel midnenki tudja, milyen állatszeretõk vagytok, láthattuk ezt Bécinél is...
- Jé, a BB kezd szarkasztikus lenni. *súgja Armand Mariusnak, mire az csak bólint.*
- ... ezért az a feladat az hogy mindegyikõtöknek egy állatot kell játszania egész nap. Az állatok, vagyis ti, nem szólalhatnak meg, csak a karakterhez illõ hangon, és úgy is kell viselkedniük. Marius lesz az vadõr, aki gondoskodik az állatokról, megeteti õket, sétáltatja õket, és csak õ beszélhet. Ennyi...
- Várj csak! *szól Lestat.*
- Igen?
- De kinek mit kell eljátszania?
- Ja, tényleg. Nem mondtam? *Lestat ingatja a fejét.* - Oh, akkor most elmondom:
@ Akasha - Gyík
@ Armand - Macska
@ Daniel - Vakond
@ Gabrielle - Énekesmadár
@ Lestat - Kölyök oroszlán
@ Louis - Ló
Ennyi.
- Hogy én... *kezdi Akasha, mire Marius lepisszegi.*
- De..
- Sssh.
- De én...
- Shhh...
- Akkor is...
- Shhh. *mindenki sssssh-ezik.*
- Jó. *mondja végül Akasha, és összefont karral leül, durcásan meredve a többiekre. Gabrielle, csak hogy csináljon valamit, elkezd fütyülni.*

*4 óra múlva*

*Még mindenki ugyanott, csöndben ül, és bámulják egymást. Gabrielle már az öszes Bach mûvet végigfütyülte, és rátért Mozartra. Lestat végül megunja, és felállva elindul kifelé.*
- Lestat, négykézláb kell menned. *emlékezteti Marius, mire Lestat üvölt egy kisoroszlánosat, és térdre ereszkedve kimegy, ám Armand valahonnan elõhúz egy teniszlabdát, és Lestat után dobva fejentalálja õt. Lestat visszafordul, és úgy eldobja a labdát, hogy szegény Armand-t leüti a székrõl.*
- Ez nem volt szép. *mondta neki Marius, mire Lestat megvonta a vállát, és kiment a kertbe. Louis fel akarta kanalazni, de Marius leintette õt, és a kissé ájult Amadeót a karjaiba véve elmegy vele a kanapéig. Akasha fogta az alkalmat, és míg Marius nem tudta figyelmeztetni õt, a füdrõbe sietett és bezárta magát, hogy ne zaklassák. Gabrielle épp a Török indulót kezdte fütyülni, Louis pedig úgy határozott, most jött el a pillanat, hogy kigaloppozzon Lestathoz a fürdõbe.*
- Eddig elég jól csináljátok. *mondta a BB.* - Marius, eljött az etetés ideje.
- És mégis hogy gondolod ezt? *kérdezte.*
- A tasakokat és a szívószálakat megtalálod a tárolóban... és mivel az állatok nem tudnak maguktól enni, neked kell megetetned õket. *magyarázta a BB, mire Marius otthagyta a még mindig ájult Armand-t, és elment a tasakokért, majd leült az asztalhoz.*
- Éhes vagy, Gabrielle? *kérdezte a fütyörészõ nõt, mire az csak füttyentett egyet.*
- Ez most igen, vagy nem akar lenni? *újabb fütty, mire Marius sóhajtott egyet.* - Jó, ha éhes vagy, egy fütty, ha nem, kettõ. *két fütty.* - Rendben. *mondta, és kiment.*
- Louis, Lestat, éhesek vagytok? *mindketten nagyban bólogattak a medencébõl.* - Kár... *sóhajtotta, elõvett két tasakot, beledugta a szívószálakat, és odatartotta eléjük. Mindketten nagyban szívni kezdték. Mikor végeztek, Marius ismét bement. Armand már kezdett magához térni, ám egy jó nagy púp volt a homlokán. Felkelve a kanapéról, sziszegve tapogatta meg a fejét.*
- Jól vagy? *kérdezte melléülve Marius, mire Armand csak megrázta a fejét, és a púpra mutatott.* - Ah, várj csak. *Marius elsietett, majd egy nagy zacskó jéggel tért vissza, és odaszorította Armand homlokához, aztán elõvett egy újabb tasakot.* - Igyál. *mondta, mire Armand inni kezdett. Mikor befejezte, Marius odaadta neki a jegeszacskót.* - Ezt nyomd a homlokodhoz, nekem még dolgom van. *mondta, és elindult a fiúszoba felé, ám észrevette, hogy Armand követi. *- Inkább nyugton kéne maradnod. *jegyezte meg, ám Armand csak a fejét rázta. Marius vállat vont, és bekopogott.* - Daniel? Daniel? Már vagy öt órája odabent vagy, minden rendben? *csönd. Armand és Marius egymásra néztek, majd bementek. A szoba üres volt, senki sehol, csak a padlón tátongott egy elég nagy lyuk ahhoz, hogy egy emb... vámpír átférjen rajta. A lyuk szélénél pedig egy elgörbült és kicsordbult kanál volt.*
- Úgy látszik, kiásta magát... a vakond... legalább a karakternek megfelelõ módon viselkedett. *mondta Marius, Armand pedig nagyban helyeselt.*
- Hát... akkor ma se lesz kiszavazás... *sóhajtott nagyot a BB.* - Pedig én azt annnnnnnnyira szeretem! De így is jó... mellesleg mindenkinek szólok, hogy a feladat letelt, már beszélhettek.
- Hála az égnek! Már nagyon untam magam. *jött be Lestat, nyomában Louis-val.*
- Hát még én, tudod milyen unalmas négy órán át csak fütyülni? *mondta neki Gabrielle.*
- Tudom... *bólintott Marius, majd csak az orra alatt megjegyezte:* - Mivel végig kellett hallgatnom...

*Stúdió.*
- Nos, újra itt vagyok, én, David, akit mindenki szeret és ismer, igaz? *mély lélegzet, aztán bevesz pár pirulát.* - Jó, igaz, vámpír vagyok, de ez az idegnyugtató most nagyon el kell... tehát, ez volt mára a Big Blooder, nézzétek holnap is, mikor is újabb feladat elé néznek a bentlakók, és természetesen kiszavazás is lesz, kivéve ha valamilyen más okból fogja valaki elhagyni a házat, mint azt már láttuk párszor.

Író:Gaby Forrás: www.devils-road.gpotal.hu