A vérszomjas vécéspray visszavág

avagy miért is nem olvas Louis krimit

(Gaby, nemesisz@freemail.hu)

Armand Pandora mellett ülve nézte a TV-ben pergő képsorokat, ám ha meglátták Lestat egyik régi klipjét, ösztönszerűen elkapcsoltak. Marius újságot olvasott, amibe egy Daniel ágymatraca közül csórt Playboy-t rejtette, s míg a többiek csak elmélyült tekintetét látták, nem tudhatták a valóságot. Khayman a kertben sétálgatott, és a bimbózó virágokat nézegette, meg hessegette a darazsakat és az őt folyton megcélzó repülő mókusokat. Louis a karácsonyra kapott krimiket bújta az egyik sötét szekrény mélyén, épp a Vérszomjas vécéspray visszavág című résznél tartott. Új szokása volt, hogy elbújt egy takaróval, egy könyvvel és egy zseblámpával a szekrénybe, és ott olvasott, közben görcsösen szorongatta a takarót és végigrettegte az egész könyvet. Mikor újra kijött, mindig eléggé megviselt állapotban volt, de ezt a rítust minden egyes kriminél megismételte. Hát igen, az önmarcangolás újabb fokát érte el ismételten.

Minden rendben is volna így, de...

Hirtelen kicsapódott az ajtó, és egy köteg újság lépett be rajta.

Jobban mondva Lestat, akinek egy akkora köteg újság volt a kezében, hogy nem látszott tőle a feje. Amint beért, bevágta a lábával az ajtót, és indult fel a lépcsőn. A fordulóhoz érve lépett volna a következő fokra, ám egy hangos sikoltás szelte át a leget, a frászt hozva mindenkire.

AAAAAAAAAAaaaaaaaaaaaaaaaaAAAAAAAAAAAAAhhhhhhh!

És a szekrény ajtaja kicsapódott, sajnos pont Lestatnak, aki így elvesztette az egyensúlyát, de szerencsére csak egy fokot kellett visszalépnie, és újra a fordulón állt. Louis ziláltan nézett körül, kezében szorongatva a kisoroszlán mintás, Lestattól kapott takarót, és a könyvet. A zseblámpa nagyokat koppanva gurult le a lépcsőn, és megállt Lestat lába mellet a fordulónál. A többiek felözönlöttek a lépcsőn, Marius előtte jól elrejtette a díványban a Playboy, nehogy nagyra becsült tekintélyét lerombolják az avatatlan szemek.

Louis fehérebben, mint bármikor, kidülledt szemmel meredt rájuk.

- Mi a baj? - nézett rá kérdőn Khayman.

- A... az... - dadogta zavartan Louis.

- Igen? - nógatta Pandora.

- Egy... egy...

- Hm? - már mindannyian roppant kíváncsiak voltak, mikor Louis végre kinyögte.

- A VÉRSZOMJAS VÉCÉSPRAY ÜLDÖZ ENGEM!!! - ordította Louis kétségbeesetten.

Döbbent csönd követte ezt a hangos kirohanást, aminek a hangerejére senki sem készült fel, és mindenki lépett egy lépést hátrébb, csakhogy Lestat pont a legurult zseblámpára lépett, úgyhogy hátraesve végigszánkázott a lépcsőn, és az alján landolva a kezéből kiesett újságok teljesen beterítették. A többiek még szerencsére időben a falhoz simultak, így őket nem sodorta el Lestat bámulatos hátasa. Armand, aki a lépcsőn legalul volt, mellélépett, leseperte róla az újságokat, és pár pillanatnyi szemlélődés és nevetés után felrángatta Lestat-t, aki próbálta méltóságteljesen leporolni magát.

Louis még mindig nagyban lihegett, és idegesen tekintgetett körbe. Marius lassan hozzálépett és átkarolva a vállát, levezette őt a lépcsőn, és leültette a díványra, gondosan kerülve azt a helyet, ahova elrejtette a magazinját. Lestat Khayman segítségével összeszedte az újságokat, és az asztalra halmozták őket, majd Lestat Louis mellé vetette magát, pont rácsüccsenve a Marius által féltett helyre. Kikapta a takaróját szorongató vámpír kezéből a könyvet, végigpörgette, aztán, ahogy Armandtól leste el még valamikor jó régen, egyszerűen a háta mögé hajította, pont fejen találva Armandt, aki gyors reflexeinek köszönhetően elkapta a leeső könyvet, ő is végigpörgette a lapokat, és visszadobta Lestat fejét célozva. Marius azonban kinyúlt, és pár centire Lestat orrától megfogta, aztán ő is végigpörgette, és lerakta az asztalon heverő újságkupac tetejére.

- Érdekes. - jegyezte meg a könyv tartalmára Marius.

- Inkább gagyi. - vélte Lestat, és felrakta a lábát az asztalra, ám Marius, hogy neveljen kicsit, ráhúzott egyet, mire Lestat morcosan nézve újra levette.

- Louis. - fordult Marius a remegő, a mostmár már előre-hátra dülöngélő vámpír felé. - Miért gondolod, hogy egy vécéspray üldözne téged?

- Mert... mert az átok! AZ ÁTOK!!! Mindenkire lecsap! Én mondom, MINDENKIRE!!! AAAAAiiiiiiiijjjjjjjaaaaaaaajjjjjj!!! - azzal betakarózott, és a fülére csapta a kezeit. Lestat szemöldök ráncolva meredt Mariusra.

- Kicsit érzékeny az ilyen dolgokra... ezért is nem adtam neki sose krimit... túlságosan beleéli magát... - magyarázta Marius kérdő pillantását meglátva Lestat. - De nem is én voltam az a zseni, aki ezt vette neki karácsonyra... - nézett a többiekre Lestat, mire mindenki elkezdett fütyörészni, és hirtelen sokkal érdekesebbnek tartották a cipőfűzőjüket (ha volt), mint eddig.

- Ha már ilyen okos vagy, csinálj valamit! - fakadt ki dühösen Armand.

- Jóvan, na! - állt fel ingerülten Lestat, aztán egy kis Armand vs. Lestat morgóverseny keretében kiment, és öt perc múlva visszajött egy kis csomaggal. Visszaült a helyére, és odanyújtotta Louisnak, akiről addigra leoperálták a takarót, mert féltek, hogy még véletlenül megfojtja magát vele. Louis lassan felélénkült, és nekiállt kibontani. Mikor leszedte a hengeres valamiről a barna csomagolót, rémült szemmel meredt a dologra, aztán Lestatra, aztán a dologra, aztán Lestatra, aztán...

- Jaiiiiiiiiiijjjjjjjj!!! - ledobta, és Mariushoz bújva hüppögni kezdett. - Az átok! Megmondtam, igazam volt, az átok!!! És most *hüpp* eljött értem *szip*, hogy beteljesítse a baljóslatú próféciát!!! *hikk* Óóóóóóóó, jaaaaajjjjj... *szip**szip*

- Louis... - Marius gyöngéden megsimogatta Louis fejét, és közben nem tudta eldönteni, hogy sírjon vagy nevessen ezen az abszurd helyzeten. Pandora, mivel a szituáció kezdett unalmassá válni számára, újra a tévé rabja lett, Khayman meg nem tudott mit tenni, inkább kioldalgott a kertbe, egy kis repülő mókus és patkányvadászatra. El is kapta Louis egyik felszabadított patkány-szaloncukrát, ami az V. Béci névre hallgatott, de megkönyörült rajt, és elengedte, helyette újra a virágoknak szentelte figyelmét.

- Látod, mit csináltál?! Ilyen hülyeséggel is csak te tudsz előhozakodni! - korholta Armand Lestat-t, akin nem látszott semmi megbánás.

- Oh, ugyan már. - Lestatnak elege lett abból, hogy mindenki őt szapulja. - Louis, nézd. - Lestat maga felé fordította a Mariusba bújt Louis-t, aki piros szemmel nézett rá. - Ez egy vécéspray... - mutatta Lestat a hengert, és olyan hangon magyarázott, mikor egy ötévesnek próbálják megmagyarázni, hogy nincs mumus. - Ne fordulj el, figyelj. Ez egy vécéspray. Nem csinál veled semmit. Nem bánt, ez semmire sem jó, csak erre. - és megnyomta a gombot, bepermetezve mindenkit. - Érzed? A kedvenc illatod, üde tavasz, mmmh. Látod, nem bánt. - mondta nyugtatón Lestat, és Louis kezébe nyomta az illatosítót. Louis remegve tartotta, aztán felbátorodott, megnyomta a gombot, és lepermetezte Marius. Majd megszagolgatta a levegőt, és most felfelé irányítva mindenkit beterített az üde tavasz illat. Louis újra mosolygott.

- Ó, Lestat...

- Látod, látod, nem kell félni a vécéspraytől. - mosolygott rá megértően Lestat, és Louis is visszamosolygott. Mariusnak leesett az álla, Armandnak úgyszintén, hogy Lestat tényleg meg tudta nyugtatni Louis-t, aki most vígan szagolgatta kedvenc vécésprayjének illatát.

- Sajnálom, hogy úgy kiborultam...

- Semmi baj, a legjobbakkal is megesik olykor. - mondta Lestat.

- Már nem is félek tőle. Igazatok van, butaság. Nincs is semmilyen vérszomjas vécéspray.

- Ó, te csak ne ítélj ilyen elhamarkodottan. - szólalt meg a Louis kezében lévő vécéspray, és gonosz nevetésben tört ki, mire mindenki rémülten meredt a flakonra.